szabadsagharcos
Idestova itt elek mar lassan tiz honapja, szinte hihetettlen - ha belegondolok, milyen gyorsan eltelt. Ateltem itt sok mindent: tanultam, dolgoztam, utaztam, szorakoztam - egyszeruen eltem. Volt jo is rossz is, mindenbol kijutott. De elmult csutortokon, amit ateltem, ilyenben meg csak ritkan volt reszem eletemben.
Tudom, nem irtam Nektek nyar ota tul sokat, nem kenyeztettelek beszamolokkal, boszavu gondolatmenetekkel, de ez talan inkabb annak a jele, hogy jol vagyok. Minden rendben, elfogalt voltam, ami jo, mert ide tanulni, fejlodni es dolgozni jottem. Fejlodni es jo iranyba valtozni meg csak odaado munka reven lehet. Ezt mar regota tudom, megha nem is csinalom mindig.
Hogy miert voltam elfoglalt? Hat megmondom: hetek ota megallas nelkul dolgoztam Andrissal - lakotarsammal, az 1956-os forradalom 50-ik evfordulojanak unnepi megemlekezesenek megszervezesen. A programot meg nehany honappal ezelott talaltuk ki a tobbi diakkal kozosen, de persze egy jo ideig - mint ahogy az lenni szokott, halogattuk a dolgot, a szavakat nem kovette cselekedet. De szeptemberben aztan gozerovel nekifogtunk.
Mivel osszes magyar diakkal kozosen ugy hataroztunk, hogy annak az egyetemnek a kulturalis kozpontjaban szervezzuk a megemlekezesunket, ahova Andris es en jarok, igy aztan nekunk kellett a rendezveny megszervezesenek oroszlanreszet bevallalni, mert ugye mi nekunk van bejarasunk egyetemunk vezetoinek irodajaba. Az elmult hetekben lenyegeben semmi mast nem tettunk, mint a rendezveny szervezesen munkalkodtunk, hacsak nem tanultunk vagy dolgoztunk. Tobb szaz levelet irtunk, osszegyujtottunk a tobbi diakkal egyutt tobb mint 200,000 forint tamogatast a rendezveny marketingjere es lebonyolitasara, buffaloi meltosagokat hivtunk meg, radiointerjut adtunk, cikket juttatunk be az egyik 56-ban kivandorolt bacsi reven a Buffalo News napilapba, a kulturalis kozpont rendezvenyszervezesi menedzserevel egyeztettunk, a nyomdaval targyaltunk es dolgoztunk egyutt szorosan, plakatot es szorolapokat terveztettunk, eloadokat kertunk fel es tartottuk veluk a kapcsolatot, megallas nelkul rohangaltunk, beosztottunk, lobby-ztunk es persze volt, hogy imadkoztunk. (Leginkabb akkor, amikor az unnepseg reggelen azzal a hirrel fogadtak, hogy nincs aram az epuletben, mert a vihar kovetkezteben leszakadt agak aramszunetet okoztak... kora delutanra hal'Istennek, aztan ismert uzemelt az energiaszolgaltatas). Kemeny volt, de nagyon izgalmas es hihetettlenul elveztuk.

A megemlekezes mindvegig angol nyelven folyt, mivel - bar ezt termeszetesen a helyi magyaroknak is, de elsosorban az amerikai egyetemek szamara keszitettuk. Osszesen tobb, mint 130 ember jott el a Montante Cultural Centerbe, ami az osztondijprogramunk fennallasanak torteneteben a legnagyobb es legsikeresebb magyar esemenynek szamit. Ez azert is nagyon szep szam, mert sajnalatos modon nagyon nehez elcsabitani az amerikai embereket ill. diakokat barmilyen olyan rendezvenyre, amely nem az o kulturkorukhoz kapcsolodik.
A program egy koszontovel es egy rovid tortenelmi osszefoglaloval kezdodott, majd egy 20 perces dokumentumfilmet mutatuttunk be, amely 57-ben keszult, egy evvel a forradalom utan, s amelynek rendezoje Walter Cronkite, amerika egyik leghiresebb dokumentumfilmkeszitoje. Ezt kovette az unnepi beszed, amelyet amerika egyik legsikeresebb ugyvede tartott, Vajtay Istvannak hivjak es kisgyerekkoraban erkezett szuleivel Amerikaba, majd ket zongoradarab es "A magyarok vere" cimu monolog Albert Camus-tol. A rendezveny vegen meg atadtunk minden egyetem vezetojenek egy nagyon szep konyvet 56-rol, majd az osszes diak, beleertve engem is elenekelte a magyar himuszt a szinpadon, mikozben egy hatalmas lyukas zaszlo tunt fel a hatterben, amit egy fenyszoroval vilagitottunk meg, s a fenykorong, amely a zaszlo mogott keletkezett a falon egy felkelo napra hasonlitott. Az unnepseg utan allofogadast szerveztunk a vendegek szamara.

Bevallom, hogyamikor az egyik magyar lany, eljatszotta Kodaly Zoltantol a Szekely keserves cimu darabot zongoran es a hatterben eredeti fekere-feher kepeket vetitettunk ki, akkor konnyes lett a szemem. Nagyon meghato volt.
A megemlekezest kovetoen meghivtunk Andrissal mindenkit egy kis @fterparty-ra a Tonawanda uti lakasunkba, melyrol alabb lathattok nehany hangulatkepet es a meghivot, amit valahogysikerult osszeeszkabalni a microsoft windows elprimitivebb programjainak segitsegevel.

Vegezetul csatoltam Nektek nehany verset oktober 23-a alkalmabol, amit Nagypapam irt a forradalom napjaiban.

En nem vagyok szabadsagharcos, mint sok magyar nagyszulei es szulei, akik az eletuket adtak vagy hajlandoak lettek volna felaldozni nemzetuk szabadsagert. En mar csak egy kis harcos vagyok, aki a tulelesert harcol a "szabad" vilagban. Ahogyan sok rossz, ugy sok jo dolog is van Amerikaban, de mindenesetre sok mindent lehet itt megtanulni, ami az elethez es hazakhoz valo hozzallast illeti. Az egyik legfontosabb, amit John F. Kennedy mondott a beiktatasi beszedeben:
" Ne azt kerdezd, hogy orszagod mit tud erted tenni - kerdezd inkabb azt, hogy mit tudsz Te tenni az orszagodert. "
Jaaanos




































